Első könyvfesztiválom

A 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahogy én megéltem...

Lehet, hogy a bejegyzés egy kicsit hosszadalmas lesz (főleg képekkel teli), mert annyi minden kavarog most bennem, amit muszáj kiírnom magamból és megosztanom veletek. Így csak az folytassa, aki ráér! 😊

A tavalyi évben irigykedve néztem a könyvesztről szóló bejegyzéseket, és arról ábrándoztam, hogy egyszer talán én is eljutok oda. Nem is kellett sokat várnom az eseményre. Az Imádom a könyveket (IK) csapatának köszönhetően, valóra vált az álmom. Nem is olvasóként, hanem szerzőként lehettem jelen az egyik legrangosabb könyves eseményen.

Már előző este izgatottan készülődtem, olyannyira, hogy a pepecselésem éjfél utánig elhúzódott, pedig tudtam, hogy nagyon korán kell kelnünk. Így fél négykor, mindössze 3 órányi alvás után megszólalt az ébresztő. De milyen érdekes, hogy nem akartam összetörni a telefonom, mint amikor egy átlag hétköznapi napon ébreszt, hogy ideje munkába indulnom! Nem, most jóleső fáradtsággal keltem és izgatottan folytattam az előző esti készülődést. Mindössze fél óra, ennyi időm volt, hogy elkészüljek, mert indulni kellett a vonatra, ami tőlünk úgy 25 km-re lévő állomásról indult.

Én kihasználtam a 4 órás utat, és végre a második kedvenc elfoglaltságomnak hódoltam, olvastam. Veda Sylver Törékeny boldogság című könyvét (erről hamarosan hozom a véleményem, mert hazafelé be is fejeztem a könyvet! 😊)

Mikor Budapesten leszálltunk a vonatról, elindultunk egy irányba. Mint kiderült utólag, a rossz irányba. Sétálni akartunk egyet a Millenárisig, hiszen csak 2 km lett volna, de rájöttünk, hogy nekünk ez nem megy. Ilyen, amikor egy alig 150 fő lelket számláló kistelepülésről, berobban az ember a nagyvárosba. Bolyongtunk egy darabig, mire egy hölgyet megkérdeztem, hogy mégis merre induljunk, ha célba szeretnénk érni, lehetőleg még délután 1 előtt. (történt ez délelőtt fél 10-kor, úgy hogy mindössze két km választott el minket a tett helyszínétől). Mondanom sem kell, hogy a férjem nem élvezte annyira a dolgot mint én, merthogy ő volt a "fegyverhordozó", de hősiesen próbált helytállni, és cipelte a tömött hátizsákot és húzta a kábé mázsás súlyú bőröndöt, amit telepakoltam könyvekkel. 😜 Végül a busz mellett döntöttünk, amivel már majdnem célba értünk. Amikor azonban leszálltunk a Széll Kálmán téren (Budapestiek tudják, mit jelent ez), mi körülnéztünk aztán meg összenéztünk. "Oké, eddig eljutottunk, de hogyan tovább?" Gőzünk nem volt róla, milyen irányba induljunk el! Aztán jött a mentő ötletem, és felhívtam a húgomat, aki hosszú éveken át itt dolgozott. És hurrá, megkaptuk a segítséget. Még pár perc séta és már ismerős helyen jártunk (nem ez volt az első látogatásunk a Millenárison). 

Izgatottan lépkedtem egyre közelebb az épülethez, mert tudtam, hogy mi vár rám. Egy könyvekkel teli birodalom, rengeteg - eddig ismeretlen - ismerős, barátok, nagy találkozások, jó beszélgetések! 💖

De tévedtem! Ez sokkal több volt annál, mint amiről valaha is álmodtam! Minden pillanatát élveztem. Csodálatos embereket ismerhettem meg, végre személyesen is. Szerzőtársakat, akikkel szinte napi kapcsolatban voltam az elmúlt másfél évben. Hihetetlenül jó érzés volt végre átölelni őket, és szemtől szemben szólni hozzájuk.

A képen Selena B. Lowell és E. M. Miller

Mimi Taylor, E. M. Miller és Selena B. Lowell társaságában.

Jóideje vártuk már ezt a találkozást és boldog vagyok, hogy végre sikerült ezt is összehozni! Egy élmény volt veletek csajok! 😊😘

Dedikáltam is! Csodás érzés volt, miután elfoglaltam a helyem az asztalnál, sorban jöttek az olvasóim és szerzőtársaim, saját példányukat aláíratni velem. Nem tudom, látszott-e rajtam, de a szívem a torkomban dobogott és, ha a képen néha fura arcot vágok, az leginkább a meghatottságomnak tudható be. Élveztem minden pillanatát és azt hiszem, még sokáig fogok ezekből az élményekből táplálkozni.

Annie-vel, akinek sokan köszönhetjük ezt a néhány csodás néhány napot!

Nagy találkozások! Akikkel a könyvfesztiválon találkoztam életemben először:

Első találkozás borítótervezőmmel Ashley Redwooddal, aki A bosszú ára című regényem gyönyörűséges borítóját alkotta!

Öröm, boldogság, meghatottság, azt hiszem mindkét részről. És Ash, ahogy azt előre megígérte, jól megölelgetett, hogy ne izguljak annyira! Köszönöm Drágám, azt, hogy vagy és, hogy én is ismerhetlek. Még sok-sok közös emléket kívánok magunknak!

A legszuperebb érzés pedig, amikor olvasóim szeméből az őszinte öröm és boldogság árad! Imádlak benneteket!

 

Abby Winter írónőnek dedikálok épp!

Első találkozásom K. A. Hikarival, azaz Kovács Alexával

Szabó Borkával, azaz Robin O' Wrightly írónővel nagyon jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk.

Éééss nekem is dedikáltak a kolléganők! 😊
Selena B. Lowell

 A. O. Esther írónővel.

Francesca H. Nielk írónővel.

És végül, de nem utolsósorban, egy közös fotó Anne L. Greennel és Sienna Cole-lal. És igen, az én könyvem szorongatják a kezükben, amit dedikáltam is nekik! Boldog vagyok, hogy találkozhattunk, illetve Anne-nel már újratalálkozás volt. Ugyan csak néhány röpke pillanat jutott nekünk, de az érzés, az élmény, felbecsülhetetlen!

Összességében elmondhatom, hogy írói pályám eddigi legcsodálatosabb két napját töltöttem el a könyvfesztiválon, melyet a jövőben további közös élményekkel kívánok kiegészíteni. Olyan energiát kaptam ebben a két napban, ami sokáig ki fog tartani. 

Tartsatok velem továbbra is, mert, mint a bejegyzésem elején azt megígértem, hamarosan Veda Sylver könyvéről fogok értékeléssel érkezni, majd folytatom Mia és Paul történetét is!

Akikkel most nem sikerült találkoznom, azokkal a jövőben pótolni fogom! Halasi Miklós kollégámmal rengeteget beszélgettem, de egyetlen közös fotót sem készítettünk, amit rettentően sajnálok, de legközelebb azt is pótolni fogjuk!

Legyen csodás napotok, és ha tehetitek, ma estig még tart a fesztivál, látogassatok ki és gazdagodjatok ti is ilyen csodás élményekkel!

És az Imádom a könyveket standját feltétlenül keressétek fel! Lépcsőn fel a galériára, keressétek a lufikat és a kávézót, ott találjátok őket (no és a könyveimet!) 😊