Mia éa Paul története folytatódik II.

Paul

‒ Tom, értsd meg, hogy nem megyek vissza! – magyaráztam egyre hangosabban a telefonban. Idegesített, hogy képtelenek felfogni, hogy az életemnek az a része már a múlt. Lezártam és pont. Már annyiszor megfogadtam magamnak, hogy nem veszem fel azt a rohadt telefont, ha ő hív, de amikor napokon keresztül vagy százszor hívogatnak, már nem tehettem mást. Nem akartam számot cserélni, mert mindenki ezt ismerte, bár az ő számának tiltása egyre jobban vonzott. Végül is, azzal sem értem volna el semmit. Tom, ha igazán akarná, hogy visszamenjek, személyesen jött volna értem. De nem tette. Ezt a hívást is biztosan Jack erőltette rá. Az istálló főnök, aki a fejemhez vágta, hogy tartozom neki, mert ő tett azzá, aki vagyok, amikor közöltem vele, hogy vége. Minden szava igaz volt. Ő rángatott ki a szarból, mert rájött, hogy tehetségem van a vezetéshez és ezt ki is használta. Tulajdonképpen egymást tettük azzá, akik lettünk, de vele ellentétben engem ez egy cseppet sem érdekelt. Eljöttem ide, ebbe az isten háta mögötti kis városkába, ahol a kutya nem ismert. Jó érzés volt végre úgy kimenni az utcára, hogy nem állítottak meg lépten-nyomon a rajongók, vagy a média. Nem akartam többé azt az életet. Jó volt nekem így. Sokkal jobb. Főleg, mióta az a csaj besétált a szerelőműhelybe. Nem gondoltam, hogy egy vidéki kisvárosban is ilyen könnyű lesz felszednem egy pipit. Ráadásul nem is akármilyent. „Jól kiéheztették ezt a kis vadmacskát!” ‒ gondolataim visszatértek az előző éjszakához. Elég volt csak rá gondolnom és máris szűk volt az alsóm.

‒ Hahó, Paul! Figyelsz te rám egyáltalán? – emelte fel a hangját Tom. Ami igaz, az igaz. Az a kis vörös alaposan belekúszott a gondolataimba. Megköszörültem a torkom, mielőtt válaszoltam volna.

‒ Hát persze haver!

‒ Egy szavamat sem hallottad, különben már dühöngenél! – adta a tudtomra – Csak nem egy tyúk van a dologban?

Utóbbi kérdését teljesen figyelmen kívül hagyva, rögtön rárontottam.

‒ Mit mondtál? Hogy dühöngenék? És mi okom lenne rá? – kérdeztem ingerülten. Valahogy sejtettem, mit fog mondani.

‒ Azt, hogy Jack hamarosan ott lesz nálad, mert úgy gondolta, személyesen jobb belátásra tud bírni! Paul, haver, hidd el, hogy nagy szükségünk lenne rád. Jack nem talált senkit, aki csak fele olyan jó lenne, mint te. Az autó jól muzsikál, de nélküled nem tudjuk tökélyre fejleszteni.

‒ Tom, én már lezártam az életemnek azt a részét. Véglegesen.

‒ Akkor legalább tesztpilótának gyere vissza!

‒ Nem! Hiába könyörögtök, hát nem érted? Ha az atyaúristen jön ide térden csúszva, én akkor sem megyek vissza! Örülök, hogy hívtál Tom, de kérlek, legközelebb csak akkor telefonálj, ha egy sörre akarsz meghívni. – közöltem vele és bontottam a vonalat. Nem köszöntem el. Ahhoz túlságosan felkaptam a vizet. Telefonomat a kezemben szorongatva fel-alá kezdtem járkálni a szobában. Nem akartam elhinni, hogy még több, mint egy év távlatában is képtelenek felfogni, hogy vége. Amióta idejöttem Fort Collinsba, nyugodt életem van. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert akkor hazudnék. A versenyzés volt az életem. Ma is gyakran megesik, amikor behunyom a szemem, mintha újra ott lennék a pályán. A csapat volt a családom. De nem bírtam tovább ott maradni.

Abbahagytam a járkálást és ledőltem az ágyra. Behunytam a szemem. Talán épp elaludhattam, mert a csengő hangjára riadtam fel. Úgy pattantam ki az ágyból, mint egy keljfeljancsi. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Fiú vagyok-e vagy lány. Körbejárattam a tekintetem a helyiségen és vettem egy mély levegőt, hogy megnyugtassam felgyorsult szívverésem. Lassan vánszorogtam csak az ajtóhoz, mert tudtam mi vár rám, ha kinyitom. Megfogtam a kilincset és egy nagy sóhaj kíséretében kitártam az ajtót Jack Harrison előtt.

Belépett a lakásba és köntörfalazás nélkül közölte:

‒ Vissza kell jönnöd Paul! Csak mondd meg mennyit kérsz és megkapod, de a csapatnak szüksége van rád. Hiába jók a mérnökök, a legjobbak, de kell valaki, aki képes vezetni azt, amit alkottak. Te képes vagy rá. Te vagy az egyedüli, akivel a srácok tudnak együtt dolgozni, Paul. Ez a csapat a családod – az orrom elé tolt egy fényképet, amin együtt ünnepeltük, hogy a mi kis csapatunk képes volt maga mögé utasítani a Mercedes és a Ferrari csapatait és remek versenyzéssel megnyertük az utolsó nagydíjat. 2016 a mi évünk volt, ehhez kétség sem fért. Minden összeállt. Egy kis csapat voltunk az első évünket töltöttük a Forma 1-ben. Az év legnagyobb meglepetéseként beszélt rólunk a sajtó. A mérnökök olyan autót alkottak, amit élmény volt vezetni. Én pedig élveztem minden egyes pillanatát – Hallod Paul? – térített magamhoz újra, Jack hangja. –A srácok mind visszavárnak! Nem kezdhetjük el ezt az évet nélküled.

Megvontam a vállam és hátat fordítottam Jacknek. Elővettem két üveg sört a hűtőből, majd megfordultam és nekinyújtottam az egyiket.

‒ Jack, ha csak ezért jöttél, akkor el kell, hogy keserítselek. Nem tudom, mi az, ami nem világos? Nem.. megyek.. vissza. – hangsúlyoztam egyenként a szavakat. Jack becsukta az éppen szóra nyíló száját és helyet foglalt az egyik kopott fotelben. Felhajtotta a sört, majd körbe járatta a tekintetét a helyiségen. A ház nem volt egy ötcsillagos hotel, de nekem pont megfelelt. Nem volt vészes a bérleti díj és a szerelőműhely is itt volt a közelben.

‒ Gyere velem Austinba, kérlek! Ez itt – mutatott körbe a helyiségen – nem a te világod.

‒ Nem Jack. Tudod nagyon jól, hogy ez az én világom. Csak egy utcagyerek voltam, amikor felszedtél.

‒ Nem felejtem el azt a napot hidd el. Azelőtt még soha senki nem lopta el a kocsimat – mosolyodott el az emlékre, ami engem is arra késztetett. Leültem a Jackkel szemközti fotelbe és folytattam

‒ Soha nem volt olyan könnyű kocsit lopnom, mint a tiédet, benne hagytad a kulcsot.

‒ Igen, mert csak három lépéssel mentem arrébb parkolójegyet venni.

‒ Én pedig azt a pillanatot használtam ki! – nevettem el magam. Életem legdrágább kocsija volt, amit sikerült ellopnom. Az autósüldözés, ami utána következett, hihetetlen volt. Akkor szerettem bele a száguldozásba.

‒ Csak tizenhat éves voltál, még kölyök, mégis úgy vezetted végig a kocsit a belvároson, sorban lerázva a zsarukat, hogy már akkor eldöntöttem, kellesz nekem. – Jack újabb kortyot ivott a sörből és elkomorult az arca. – Tudod, hogy nem a te hibád volt, ugye?

‒ Nem akarok erről beszélni, Jack!

‒ Rendben. Megértettem. – felállt és ledobott elém egy névjegykártyát – Ha esetleg elfelejtetted volna az elérhetőségem. – kezet ráztunk és Jack elindult kifelé. Az ajtóból azonban még visszafordult. – Paul! Ne okozz csalódást neki! – motyogta alig hallhatóan, majd kilépett az ajtón.

Fújtatva siettem be a fürdőszobába, hogy hideg vízzel megmossam az arcom, de az kevés volt ahhoz, hogy lehűtsem magam. Jacknek hála, az emlékek újra kezdtek feltörni. Mindaz, amit másfél év alatt olyan nehezen sikerült száműznöm az agyam egy távoli részébe, most újra a felszínre került. Felkaptam a motorom kulcsait és kiviharzottam a garázsba. Leszedtem a ráterített ponyvát, ráültem majd felbőgettem a Yamaha motorját. Ez a hang, zene volt füleimnek. Fejembe nyomtam a bukósisakot, kikanyarodtam az utcánkból és elhagytam a várost, majd átadtam magam a száguldás utánozhatatlan, felszabadító érzésének.

Veda Sylver: Törékeny boldogság

Veda Sylver első regényét olvastam...

Fülszöveg:

"Rebecca Dewitt maga mögött hagyva múltjának sötét foltjait, New Yorkba költözik barátnőivel, hogy új életet kezdjen. Ez azonban nem könnyű. Ami egyszer megtörtént, azon már nem lehet változtatni és ezek a dolgok az életünk részévé válnak. Sebek maradnak, melyek könnyen felszakadhatnak. Matthew Daniells sikeres, gazdag, kiegyensúlyozott férfi, akinek élete fenekestül felfordul, mikor véletlenek sorának köszönhetően találkozik a szeleburdi, fiatal lánnyal, aki azonnal rabul ejti a szívét. De vajon képesek lesznek megbirkózni a korkülönbség okozta konfliktusokkal, lebontani a lány emelte falakat, és túlélni, ha lehull a lepel a titkokról?

„Egy izgalmakkal teli romantikus történet. Szenvedéllyel, fordulatokkal. Imádtam. Egy könyv, ami megmutatja az élet bizonytalanságát és egyben a reményt az újrakezdéshez.” ~Bree S.

“Szívmelengető, kedves történet, aminek a szereplői pillanatok alatt belopták magukat a szívembe. Minden percet élveztem velük. Biztos, hogy még újraolvasom.” ~Nora T."

Kapcsolatom a könyvvel:

Már jó ideje ott csücsült a polcomon ez a könyv, amit az írónő dedikált is nekem! 😍

Veda Sylver régóta várta már az értékelésem, és véleményem első könyvével kapcsolatosan, és ezúton is köszönöm a türelmét!

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem gondoltam, hogy hirtelen annyi minden összesűrűsödik, amiért háttérbe kell szorítanom ennek a könyvnek az olvasását, de így történt. Nagy szerencsémre viszont az elmúlt hétvégén közbe jött egy bizonyos könyvfesztivál, ahova ezt a szépséget is magammal vittem és végül az oda-vissza, összesen 8 órás út alatt végre sikerült kiolvasnom.

Gyorsan haladtam a történettel, mert az olvastatja magát. Sikerült teljesen belemélyednem (még azt sem vettem észre, mikor a kalauz mellém állt a jegyemet kérve 😊). 

Adott egy fiatal lány, aki előtt még ott az élet, de a múltja beárnyékolja a jelenét és ez hatással van az emberi/szerelmi kapcsolataira is. De aztán számára is eljön a nagy szerelem, egy nála idősebb férfi személyében. Kapcsolatukban nemcsak a korkülönbség okoz problémát, hanem a lány örökös titkolózása a múltjával kapcsolatosan.

Ahogy haladtam előre a történettel, egyre kíváncsibb lettem, hogy mi lehet az a bizonyos nagy titok, amit még azzal az emberrel sem oszt meg, aki a legfontosabb számára. Azonban a választ csak az utolsó néhány oldalon kaptam meg.

Magával ragadó történet, melyben az írónő képes volt az elejétől a végéig fenntartani az érdeklődésemet, a kíváncsiságomat. Mindemellett tanulságos is volt számomra. A titkolózás, nem megoldás és többet árthatunk vele, mint azt gondolnánk. Imádtam ezt a könyvet. Kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra és szörnyen mérges lettem, amikor valaki megzavart, mert olyan szinten el lehet merülni a sorok közt, hogy a külvilág megszűnik létezni!
Köszönöm neked az élményt drága Veda Sylver!

Néhány kedvenc idézetem a könyvből:

"– Akkor felejtsd el Tinát! 
– Mi a bajod? 
– Az unokahúgom, és mellesleg, ha elfelejtetted volna, a főnököd lánya. Hadd ne emlékeztesselek, milyenek a lányos apák!"

"– Martina Daniells, neked elgurult a gyógyszered? – néztem végig a fekete, tupírozott, félhosszú hajú, fekete rúzsos, mellé zöld szemhéjú bohócon. 
– Ha nem emlékeznél rá, elmúltam tizennyolc, és évek óta festem magamat. 
– Ahogy most kinézel, simán beutaltathatnálak a zárt osztályra."

"Azonban bármennyire megdöbbentett a tény, be kellett vallanom magamnak, hogy akkor, ott a jégpályán első pillantásra szerelembe estem."

Néhány szó a szereplőkről:

Matt: Korban közel áll hozzám, talán ezért is kedveltem őt a legjobban (no és persze azért is, mert pasi, ráadásul egy helyes, dögös pasi, aki nem hanyagolja el a külsejét és ráadásul okos is) 😊

Becca: Kedveltem őt is, néha sajnáltam és volt olyan pillanat is, amikor szívesen felpofoztam volna, hogy térjen végre észhez!

Martina: Szeleburdi fiatal lány, aki soha nem akar rosszat, eszében sincs ártani másoknak, de valamiért ez nem mindig sikerül neki...

Donna: A volt barátnő , akit először nagyon nem csíptem, mert azt a nőtípust testesíti meg, akik nem az én világom. Legalábbis először ezt gondoltam...

Sly: Matt legjobb barátja, akivel nemcsak munkatársak, hanem gyerekkori barátok is.

Kate: Becca legjobb barátnője és lakótársa, akivel nem mindig felhőtlen a viszonyuk...

Szívből ajánlom mindenkinek a könyvet, különösen azoknak, akik kellemes kikapcsolódásra vágynak! Ez egy olyan könyv, melyet az elolvasása után elégedetten mosolyogva tehetünk vissza a könyvespolcunkra. Számomra újraolvasós!

Kiadó: Gyémántfelhő
Megjelenés éve: 2017
328 oldal, puhatáblás

Első könyvfesztiválom

A 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahogy én megéltem...

Lehet, hogy a bejegyzés egy kicsit hosszadalmas lesz (főleg képekkel teli), mert annyi minden kavarog most bennem, amit muszáj kiírnom magamból és megosztanom veletek. Így csak az folytassa, aki ráér! 😊

A tavalyi évben irigykedve néztem a könyvesztről szóló bejegyzéseket, és arról ábrándoztam, hogy egyszer talán én is eljutok oda. Nem is kellett sokat várnom az eseményre. Az Imádom a könyveket (IK) csapatának köszönhetően, valóra vált az álmom. Nem is olvasóként, hanem szerzőként lehettem jelen az egyik legrangosabb könyves eseményen.

Már előző este izgatottan készülődtem, olyannyira, hogy a pepecselésem éjfél utánig elhúzódott, pedig tudtam, hogy nagyon korán kell kelnünk. Így fél négykor, mindössze 3 órányi alvás után megszólalt az ébresztő. De milyen érdekes, hogy nem akartam összetörni a telefonom, mint amikor egy átlag hétköznapi napon ébreszt, hogy ideje munkába indulnom! Nem, most jóleső fáradtsággal keltem és izgatottan folytattam az előző esti készülődést. Mindössze fél óra, ennyi időm volt, hogy elkészüljek, mert indulni kellett a vonatra, ami tőlünk úgy 25 km-re lévő állomásról indult.

Én kihasználtam a 4 órás utat, és végre a második kedvenc elfoglaltságomnak hódoltam, olvastam. Veda Sylver Törékeny boldogság című könyvét (erről hamarosan hozom a véleményem, mert hazafelé be is fejeztem a könyvet! 😊)

Mikor Budapesten leszálltunk a vonatról, elindultunk egy irányba. Mint kiderült utólag, a rossz irányba. Sétálni akartunk egyet a Millenárisig, hiszen csak 2 km lett volna, de rájöttünk, hogy nekünk ez nem megy. Ilyen, amikor egy alig 150 fő lelket számláló kistelepülésről, berobban az ember a nagyvárosba. Bolyongtunk egy darabig, mire egy hölgyet megkérdeztem, hogy mégis merre induljunk, ha célba szeretnénk érni, lehetőleg még délután 1 előtt. (történt ez délelőtt fél 10-kor, úgy hogy mindössze két km választott el minket a tett helyszínétől). Mondanom sem kell, hogy a férjem nem élvezte annyira a dolgot mint én, merthogy ő volt a "fegyverhordozó", de hősiesen próbált helytállni, és cipelte a tömött hátizsákot és húzta a kábé mázsás súlyú bőröndöt, amit telepakoltam könyvekkel. 😜 Végül a busz mellett döntöttünk, amivel már majdnem célba értünk. Amikor azonban leszálltunk a Széll Kálmán téren (Budapestiek tudják, mit jelent ez), mi körülnéztünk aztán meg összenéztünk. "Oké, eddig eljutottunk, de hogyan tovább?" Gőzünk nem volt róla, milyen irányba induljunk el! Aztán jött a mentő ötletem, és felhívtam a húgomat, aki hosszú éveken át itt dolgozott. És hurrá, megkaptuk a segítséget. Még pár perc séta és már ismerős helyen jártunk (nem ez volt az első látogatásunk a Millenárison). 

Izgatottan lépkedtem egyre közelebb az épülethez, mert tudtam, hogy mi vár rám. Egy könyvekkel teli birodalom, rengeteg - eddig ismeretlen - ismerős, barátok, nagy találkozások, jó beszélgetések! 💖

De tévedtem! Ez sokkal több volt annál, mint amiről valaha is álmodtam! Minden pillanatát élveztem. Csodálatos embereket ismerhettem meg, végre személyesen is. Szerzőtársakat, akikkel szinte napi kapcsolatban voltam az elmúlt másfél évben. Hihetetlenül jó érzés volt végre átölelni őket, és szemtől szemben szólni hozzájuk.

A képen Selena B. Lowell és E. M. Miller

Mimi Taylor, E. M. Miller és Selena B. Lowell társaságában.

Jóideje vártuk már ezt a találkozást és boldog vagyok, hogy végre sikerült ezt is összehozni! Egy élmény volt veletek csajok! 😊😘

Dedikáltam is! Csodás érzés volt, miután elfoglaltam a helyem az asztalnál, sorban jöttek az olvasóim és szerzőtársaim, saját példányukat aláíratni velem. Nem tudom, látszott-e rajtam, de a szívem a torkomban dobogott és, ha a képen néha fura arcot vágok, az leginkább a meghatottságomnak tudható be. Élveztem minden pillanatát és azt hiszem, még sokáig fogok ezekből az élményekből táplálkozni.

Annie-vel, akinek sokan köszönhetjük ezt a néhány csodás néhány napot!

Nagy találkozások! Akikkel a könyvfesztiválon találkoztam életemben először:

Első találkozás borítótervezőmmel Ashley Redwooddal, aki A bosszú ára című regényem gyönyörűséges borítóját alkotta!

Öröm, boldogság, meghatottság, azt hiszem mindkét részről. És Ash, ahogy azt előre megígérte, jól megölelgetett, hogy ne izguljak annyira! Köszönöm Drágám, azt, hogy vagy és, hogy én is ismerhetlek. Még sok-sok közös emléket kívánok magunknak!

A legszuperebb érzés pedig, amikor olvasóim szeméből az őszinte öröm és boldogság árad! Imádlak benneteket!

 

Abby Winter írónőnek dedikálok épp!

Első találkozásom K. A. Hikarival, azaz Kovács Alexával

Szabó Borkával, azaz Robin O' Wrightly írónővel nagyon jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk.

Éééss nekem is dedikáltak a kolléganők! 😊
Selena B. Lowell

 A. O. Esther írónővel.

Francesca H. Nielk írónővel.

És végül, de nem utolsósorban, egy közös fotó Anne L. Greennel és Sienna Cole-lal. És igen, az én könyvem szorongatják a kezükben, amit dedikáltam is nekik! Boldog vagyok, hogy találkozhattunk, illetve Anne-nel már újratalálkozás volt. Ugyan csak néhány röpke pillanat jutott nekünk, de az érzés, az élmény, felbecsülhetetlen!

Összességében elmondhatom, hogy írói pályám eddigi legcsodálatosabb két napját töltöttem el a könyvfesztiválon, melyet a jövőben további közös élményekkel kívánok kiegészíteni. Olyan energiát kaptam ebben a két napban, ami sokáig ki fog tartani. 

Tartsatok velem továbbra is, mert, mint a bejegyzésem elején azt megígértem, hamarosan Veda Sylver könyvéről fogok értékeléssel érkezni, majd folytatom Mia és Paul történetét is!

Akikkel most nem sikerült találkoznom, azokkal a jövőben pótolni fogom! Halasi Miklós kollégámmal rengeteget beszélgettem, de egyetlen közös fotót sem készítettünk, amit rettentően sajnálok, de legközelebb azt is pótolni fogjuk!

Legyen csodás napotok, és ha tehetitek, ma estig még tart a fesztivál, látogassatok ki és gazdagodjatok ti is ilyen csodás élményekkel!

És az Imádom a könyveket standját feltétlenül keressétek fel! Lépcsőn fel a galériára, keressétek a lufikat és a kávézót, ott találjátok őket (no és a könyveimet!) 😊

25. Nemzetközi könyvfesztivál

Közeledik az egyik legnagyobb könyves esemény...

Életemben először fogok részt venni ilyen nagy volumenű rendezvényen és rögtön nem csupán látogatóként, hanem szerzőként. A mélyvízbe dobás esete forog fenn, de ezúttal én saját magam dobtam bele! Most, hogy már csak két nap van vissza a nagy találkozásig, olyan izgatottság lett úrrá rajtam, mintha csak egy első randira készülnék. Tulajdonképpen az is lesz. Hiszen sok szerzőtársammal és olvasómmal most fogok életemben először találkozni. Ezzel az eseménnyel egy álmom válik valóra. 

Néhány évvel ezelőtt, amikor először ültem le a monitor elé, hogy begépeljem az első, rámtörő gondolatokat, még meg sem fordult a fejemben, hogy valaha, abból a kis irományból egyszer majd könyv lesz. Azóta már nem is egy, hanem idén márciustól, két csodaszép könyvecském jelent meg. Az írás az életem részévé vált.

Éveken át irigykedve néztem a körülöttem élőket, ahogy mind-mind megtalálták a saját útjukat. Ahogy rájöttek, mi az, amit szeretnek csinálni, amire hivatottak. Én nem tudtam. Gőzöm nem volt, hogy mihez kezdjek az életemmel. Adott egy családanya, három csodás gyerkőccel és egy szerető férjjel, de mégsem érzi magát teljesnek. Az én életem az írásban teljesedett ki. Most már egy egésznek érzem magam, és nagyon remélem, hogy még nagyon nagyon sokáig űzhetem ezt a tevékenységet!

Első regényem a Fekete Bárány címet kapta. 

Nem fogok róla ódákat zengeni, mert tudom, hogy megvannak a maga hibái. Mikor a kiadás mellett döntöttem, még nagyon féltem a fogadtatástól, de így utólag azt látom, hogy nem csak én szeretem annyira a történetet, és a karaktereimet. Imádtam írni ezt a könyvet! És talán ez meglátszik a végeredményen is. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ami nagyon boldoggá tesz, és arra sarkall, hogy folytassam. A moly.hu oldalon található értékeléseket és a fülszöveget itt olvashatod.

A könyv nyomtatott verzióban ezen a linken rendelhető:

Underground bolt

Valamint tőlem rendelve, dedikáltan is beszerezhető az alábbi e-mail címen:

konyvrendeles.mimi@gmail.com

A Fekete Bárány 2017 szeptemberétől már e-bookban is elérhető, ezeken a linkeken:

Libri

Lira

Bookline

Ekönyv

A könyvfesztiválon pedig akciósan juthatsz hozzá:

A bosszú ára című regényem másodikként látott napvilágot, pedig igazából ez volt az első, amit elkezdtem megírni. Akkor hagytam félbe, amikor megcsapott a bárányom ötletének szele. De talán így is volt jó. Ehhez a könyvhöz idő kellett, hogy kiforrja magát. Sokkal komolyabb témákat boncolgat a könyv. Nemi erőszak, családon belüli erőszak, fájdalom, függőség. Ugyanakkor egy romantikus történetről beszélünk, melyet némi erotikával és egy cseppnyi humorral is fűszereztem, hogy igazán érzelmekben gazdag élményben legyen része az olvasónak. A könyv alig néhány hete jelent meg. Az eddigi moly.hu véleményeket itt találod. 

Ez a könyvem magánkiadásban jelent meg, így egyelőre kizárólag tőlem szerezhető be nyomtatott verzióban, ezen az e-mail címen:

konyvrendeles.mimi@gmail.com

A könyvfesztiválon pedig ehhez is akciósan juthatsz hozzá:

Engem megtaláltok továbbra is a szerzői oldalamon:

Mimi Taylor szerzői oldala

A csoportjaimban:

Mimi Taylor őrült világa

Romantikus/erotikus könyvek kedvelőinek csoportja

Magyarul író kortárs szerzők olvasói csoportja

Valamint a továbbiakban is, ezen a blogon!

Találkozhattok tőlem majd saját élményekkel, az új könyvemből hozok majd időnként részleteket, és az általam olvasott könyvekről is megmutatom a véleményem!

Tartsatok velem!

És ne feledjétek:

25. Nemzetközi könyvfesztivál, 2018. április 19-től április 22-ig.

Rengeteg szerző, milliónyi könyv! 

A könyveimet mind a négy napon megvásárolhatjátok az IK standjánál (Fekete Bárányt csak korlátozott számban)!

Mimi Taylor dedikál: 2018. április 20. 13 órától 14 óráig!

Mia és Paul története folytatódik...

Mia

Életemben nem voltam még olyan zavarban, mint akkor, mintha nem is otthon lettem volna. Zihálva kapkodtam a levegőt, miközben megindultam az ajtó felé, de a tekintetem nem tudtam levenni tengerkék szeméről. Az a vágy, ami megcsillant abban a kékségben, szinte mágnesként vonzott. Egyetlen szót sem szólt csak egy szexi féloldalas mosoly terült el borostás arcán és ajkai mögül előtűntek hófehér tökéletes fogai.

A taxisofőr már szinte ráfeküdt a dudára, mire én is észbe kaptam és elszakítottam a tekintetem tőle. Botladozva jutottam el az ajtóig, mert először Lucifer, a macskám ejtetett el majdnem, aztán meg a földön heverő ruhakupacon botlottam meg. Végre sikerült eljutnom az ajtóig, ahonnan visszaszóltam a szexi idegennek.

‒ Kérlek, ha elmentél, tedd a kulcsot a lábtörlő alá.. – motyogtam cseppet sem meggyőzően, majd becsuktam magam mögött az ajtót és háttal nekitámaszkodtam, majd egy hatalmas, mélyről jövő sóhaj hagyta el a tüdőmet, amely szinte sípolva távozott résnyire nyitott ajkaim közt. Tenyerem a homlokomra csaptam. „Istenem! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen idióta? Vajon mit gondolhat most rólam?” Abban reménykedtem, hogy mire hazaérek, ő felszívódik, és nem látom soha többé. Ez után a kellemetlen bemutatkozásom után meg pláne. Éppen a lift elé értem és megnyomtam a hívógombot, amikor kinyílt a lakásom ajtaja és az idegen, egy cseppet sem zavartatva magát, hogy itt mások is laknak és esetleg megláthatják, teljes valójában, ahogy az Úr megteremtette kilépett az ajtón és néhány laza lépéssel mellettem termett. A lábaim úgy remegtek, hogy attól féltem, menten összeesek. Nem tudtam kinyögni egyetlen épkézláb szót sem. Először még nem fogtam fel mit is akar, de aztán egyik ujján egyensúlyozva elém tartotta a táskám, amiben minden szükséges holmim benne volt. Újra belenéztem ragyogó szemébe, miközben egyik kezemmel megfogtam a táskám. ‒ Kösz – nyögtem halkan. Ajkaim megremegtek. Attól féltem, hogy képes leszek a nyakába vetni magam itt és most, ezért inkább elszakítottam tőle a tekintetem, újra. Visszafordultam a lift felé, ami még mindig nem ért fel. Vadul nyomkodni kezdtem a hívógombot, mert szerettem volna mielőbb eltűnni onnan.

‒ Hé, kistündér! Az a lift nem fog előbb felérni, ha ráfekszel a gombra, akkor sem! – suttogta a fülembe csábítóan mély hangján. Ajkai olyan közel voltak a nyakamhoz, hogy éreztem a bőrömön forró leheletét. Végre meghallottam azt a bizonyos várva várt hangot. A lift egy csilingelést követően kinyílt, de mielőtt beléptem volna, az adonisz elkapta a derekamat és magához rántott. Egyik kezével belemarkolt a fenekembe, míg a másikkal beletúrt a hajamba a tarkómnál és ajkait az enyémre tapasztotta. Követelőzve tuszkolta nyelvét a számba, de nem akartam beengedni, mert attól féltem, ha hagyom magam, akkor itt a folyosón zuhanok a karjaiba. Már nem tudtam eldönteni, mit is akarok valójában. Hozzám dörgölte még mindig kemény férfiasságát és én a táskámat a földre hajítva engedtem a vágyaimnak. Már nem érdekelt, hogy a taxi egyfolytában dudált a ház előtt, ahogy az sem, hogy rögtön az első napomon elkésem. Csak azt akartam, hogy ez a férfiisten, akinek még a nevére sem emlékeztem újra a magáévá tegyen. Kizártam a külvilágot. Hátrahajtottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Megragadta a lábaimat és felvett az ölébe, miközben ajkai követelőzve barangoltak a nyakamon és az ajkaimon. Lábaimat a derekára tekertem és eszemet vesztve kerestem nyelvét. Érezni akartam az ízét, ami úgy elcsábított. Mikor az ajtóm elé értünk, a hátával lökte be, majd megfordult velem és nekinyomott az ajtónak. Egyik kezével félrehúzta a bugyimat, belemártotta ujját lüktető hüvelyembe és ki-be járatta bennem. Nyelve újra rátalált az enyémre. Úgy éreztem, mindjárt elélvezek, de nem hagyta. Kihúzta belőlem ujját és odalépkedett velem a kanapéhoz. Letett a földre és megfordított, hogy háttal álljak neki. Feltérdeltem a kanapéra, karomat a támlára támasztottam és hátrafordulva egy huncut mosolyt villantottam rá. Felhajtotta a szoknyámat a derekamra. A bugyimmal nem sokat törődött, egy laza mozdulattal letépte rólam. Kezével végigsimított meztelen fenekemen, majd ujjaival újra rátalált nedves bejáratomra. Már olyan szinten fel voltam hergelve, hogy elég lett volna egyetlen mozdulat a csiklómon és eget verő orgazmusban lett volna részem, de nem hagyta. Még tovább kínzott. Kihúzta belőlem az ujját és nekem rögtön hiányérzetem támadt. Testem önkéntelenül is felé mozdult, követelve, ami jár neki. Ekkor éreztem meg ajkait, ahogy apró csókokat lehelt nemiszervemre, majd nyelvével simított végig rajta. Annyira kívántam már, hogy nem bírtam magammal. Ajkaimat egyre hangosabb sóhajok hagyták el, vágytam rá, érezni akartam, mígnem úgy éreztem nem bírom már tovább. Magamban akartam őt, azonnal.

‒ Kérlek! – ziháltam – Kérlek!

‒ Mit kérsz kistündér?

‒ Érezni akarlak, most!

A következő pillanatban már azt éreztem, ahogy egy hirtelen mozdulattal felnyársalt kemény farkára. Először lassú mozdulatokkal kezdett kínozni, de nekem ettől több kellett. Minden egyes mozdulatának elébe mentem. Mélyebben akartam érezni magamban. Zihálásunk hangjai és testünk ritmusos egymásnak csapódása egyre jobban fokozták a bennem dúló vágyat. Mikor már úgy éreztem, hogy végem van, már csak egyetlen lökés és én a mennybe jutok, kiszállt belőlem, leült a kanapéra és lábam átemelte az övén. Mindketten azt néztük, ahogy lassan ráültem és testem elnyelte őt. Amikor már teljesen magamba fogadtam, már nem bírtam tovább. Eszeveszettül lovagolni kezdtem rajta, miközben ő a melleimmel játszadozott. Nem bírtam tovább, az orgazmus olyan erővel tört rám, hogy hangosan kezdtem sikoltozni, de nem hagytam abba, többet és többet akartam belőle, mintha az orgazmusom soha nem akart volna véget érni és egyszer csak meghallottam, ahogy ő is hangosan kezdett nyögni alattam. A testünk izzadságban úszott, remegtünk, mindketten. Sosem gondoltam volna, hogy egy vadidegennel ennyire jó lehet a szex. Mindig úgy gondoltam, hogy a legfontosabb az érzelem. De ez a pasi megmutatta, hogy a kémia érzelmek nélkül is képes működni. Csak attól féltem, hogy képes leszek függővé válni. Mert ezzel az érzéssel nem lehet betelni.

Ráborultam a vállára, miközben ő a hátamat cirógatta. Még percekig ültünk ott úgy, hogy ő végig bennem maradt.

Ella Steel: Sors-Döntő

Ella Steel Sors-Döntő című regénye második kiadásának előolvasója voltam...

Bizony! Nagy megtiszteltetésnek vettem, amikor az írónő felkeresett avval, hogy lennék-e a bővített változat előolvasója. Bár rettentő időhiányban szenvedek, egy ilyen kérésre, nem lehetett nemet mondani. Kíváncsisággal telve kezdtem neki az olvasásnak. Az első verziót szintén olvastam, amelyről a véleményem itt találod. 

Azt kell mondjam, hogy most csalódtam, nem kicsit! Ez a bővített kiadás számomra egy hatalmas POZITÍV csalódás volt! 😜

Mindazt, amit hiányoltam az első verzióból, az írónő, mind-mind pótolta. Nem is akárhogyan. Örültem, hogy jobban megismerhettem a mellékszereplőket is. Azok is megszólaltak ebben a történetben, akik az első verzióban nem nagyon kaptak erre lehetőséget. Amit a legjobban bírtam, az Haley és a Wells fivérek közti szócsaták. Ezúttal mindegyiküket nagyon megkedveltem. A történet bővelkedik erotikában, jófajta fülledt erotikában. Az írónőnek sikerült elérnie, hogy úgy érezzem, én is a helyszínen vagyok. Romantikából sincs hiány! Azok a bizonyos sms-ek megmaradtak. Továbbá nem maradt ki az akció sem és a mély, elgondolkodtató gondolatok szintúgy helyet kaptak. Amit pedig külön nagyra értékelek, hogy az írónő ezúttal egy kicsit jobban megcsillogtatta a humorát, ami elképesztően sokat dobott az egész történeten. Azt hiszem ez a könyv ezzel az átdolgozással lett igazán tökéletes. Egy érzelmekben gazdag történetet kaptam, amit élvezet volt olvasni.

Nekem az új borító is jobban tetszik, mint az első. Hatásosabb, és sokkal inkább átjön, hogy kikről szól a történet.

"Sorsunk adott, de a döntéseket mi hozzuk!"

Fülszöveg: 

Ez az, ami nem változott:

Evan Keller egy feltörekvő rock banda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai. 

A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert? 

Haley Benett egy elszánt, makacs fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét. 

Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül. 

Két szív és egy nagy szerelem. 

Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat. 

Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk.

És elhoztam Nektek néhány, számomra, kedvenc idézetet is:

"A húgom egész nap olyan volt, mint egy sültbolond, azt sem tudta, mit csináljon. Én meg igyekeztem szakmai tudásomat felhasználva lenyugtatni, többkevesebb sikerrel. Mintha egy tornádót akarnék rávenni, hogy elég lenne csak pár levelet arrébb tenni a házak és autók helyett."

"Két dolog van, amiben biztos vagyok ebben az életben. Az egyik a halál, a másik, hogy a nőket soha a büdös életben nem fogom megérteni. Három, ha hozzávesszük, amit nagyapám mondott mindig: Egy dolog biztos ebben az életben, drága fiam és az az, hogy a tehénszar lapjára esik… Nagy igazság, de ezzel most kurvára nem megyek semmire."

"– Igen? Kivel beszélek? – Biztos nem nézte meg a számot, egyébként tudná, hogy kivel beszél, így hát beleszóltam.

– A világ egyik legnagyobb balfaszával.

– Te vagy az, Evan? – érdeklődött. Milyen kedves, hogy a világ legnagyobb balfaszáról rögtön én ugrok be neki, de most ez sem érdekelt."

"– Na, és milyen volt a kicsike? Kölcsönadod majd? – ugrott mögém Larry is. – De csak utánam – kontrázott rá Jake. Megfordultam, és olyan erővel húztam be neki, hogy hanyatt esett, majd hozzá tettem:

– Ezt még a fejedből is verd ki, de kurva gyorsan, mert itt verlek agyon a helyszínen. Még gondolatban sem nyúlhattok hozzá! Megértettétek?

– Jól van már, apukám! Elég lett volna annyi, ha azt mondod, hogy te már körbehugyoztad – morgott Larry az orrát dörzsölve."

+– Óóó – tátottam el a számat a meglepetéstől. – Téged ez ennyire megviselt?

– Mondjuk úgy, megihletett. Úgy kevésbé nyálas… – forgatta a szemét.

– Pedig, ha nem lennél ilyen menő rocker még azt is mondanám, hogy cuki vagy – rebegtettem felé a szempillámat.

– És ez pasi nyelven annyit jelent ciki, szóval köszi, de nem kérek ilyen jelzőket..."

És végül egy rövid interjú az írónővel:

1.       A Sors-Döntő első kiadása is fantasztikus eredményeket produkál, az olvasóid szeretik. Miért döntöttél mégis úgy, hogy bővítve újra kiadod?

Először is köszönöm a lehetőséget! Igazából már a megjelenés előtt tudtam, hogy egyszer eljön a perc, hogy ki fogom adni bővítve. Hogy miért? Mert egyszerűen javíthatatlanul türelmetlen vagyok. Még várhattam volna, csinosítgattam volna, de a kezembe akartam fogni az első könyvemet. És visszatekintve, most sem csinálnám másképp, hiszen el kellett telni nem kis időnek, hogy megtaláljam azt a kiadót, aki segíthet abban, hogy több olvasóhoz is eljuthassanak a könyveim, mégis már az első kiadással ráléptem egy útra, amire rá kellett, hogy ténylegesen elindulhassak a célom felé. Ráadásul a történet is pihent, a karakterek még jobban berendezkedtek a fejemben és így könnyen ment a bővítés is.

2.       Milyen érzés volt újra „hozzányúlni” a történethez?

Eszméletlenül jó! Nem hittem volna, de csodálatos volt. Imádtam újra elmerülni Haley és Evan világában, hiszen a történetük a saját életemet eleveníti meg bizonyos szempontokból.

3.       Mit vársz az új, bővített kiadástól?

Mint már említettem, leginkább azt, hogy több helyen elérhető legyen. Kicsit ugyan félek, hiszen több olvasóval biztos nőni fog a kritikák száma is, de amíg a szép szavak és imádni való olvasók vannak többen, addig nem fogom megbánni, hogy nyilvánosság elé tártam a könyveimet.  Rengeteg kedves emberrel ismerkedtem meg mióta beléptem ebbe a világba és ez már megérte.

4.       Mikorra várható a megjelenés, és az olvasóid milyen felületeken fognak tudni hozzájutni a könyvedhez?

Nyárra tervezem. Sokkal pontosabb dátumot még nem tudok, de szeretném minél előbb. Megvásárolható lesz nagyobb üzletek webáruházaiból (Libri, Líra, Bookline), korlátozott számban a boltok polcain is fellelhető lesz, de erről még nem tudok sokat mondani, és természetesen tőlem is dedikáltan, aki így szeretné.

5.       Ha jól tudom, még további kéziratok lapulnak a géped mappáiban. Milyen csodákkal készülsz még az olvasóid számára?

Jelen pillanatban a bővítetten kívül 4 megkezdett kéziratom van.

Az őszi, Jesse története, aki Európát járja a kamionjával, ám az egyik napon rábukkan valakire, aki előre nem látható ideig vele is marad… Hogy utána mi történik velük? Ősszel kiderül. 

Hálásan köszönöm Ella Steel, hogy egy interjú erejéig is a rendelkezésemre álltál!

Összegezve:

Ha a molyos ötcsillagos rendszerből indulok ki:

Borító: 5/5

Fülszöveg: 5/5

Történet: 5/5

Vagyis, az eddigi 4,5 csillagomat most felspannolom kicsit! 😊

Köszönöm az írónőnek a felkérést, a bizalmat és persze leginkább ezt a szuper sztorit!

Mindenkinek ajánlom, aki kedveli a humorral átszőtt, erotikával fűszerezett romantikus történeteket!

Csodás versek egy tehetség elméjéből...

Csodás versek egy tehetség elméjéből...

     A versek már egész kicsi gyerekkorom óta közel álltak hozzám. Van néhány igazán kedvencem a régi idők nagyjai közül, de most ebben a bejegyzésben nem róluk, hanem egy fiatal, magyar, kortárs költőről lesz szó. 

  Szabó Katát és verseit már sokan ismerik, de úgy gondolom, nem elegen. Bár nem vagyok szakember, de olvasóként hatalmas tehetségnek tartom őt, amit időről időre a tudtára is szoktam adni. Az ismeretségünk még csak online, de már több, mint egy éve tart, és bár sosem találkoztunk, azt hiszem, ennek ellenére nevezhetem barátságnak is! 😊

Eddig három megjelent verseskötettel büszkélkedhet. Szó szerint! Büszke lehet mindarra, amit alkotott. Remélem, hogy a benne rejlő tehetséget egyszer észreveszik, mert véleményem szerint neki, a verseinek, a jövő nemzedékének irodalomkönyveiben a helye.

Aki úgy gondolja, hogy eltúlzom a véleményem, annak hozok egy kis betekintőt Kata világába!

Lopott percek 

címmel jelent meg Kata első verseskötete még 2015-ben a Publio Kiadó gondozásában.

,,Egy perc sok mindenre elég

összedőlhet alatta föld s az ég,

szövődhet nagy szerelem,

támadhat ezernyi érzelem.

Egy verset elolvasni is elég,

   ami lehet egy életre szóló élmény"

Ezek a sorok olvashatók a kötet legelső oldalán, mely összesen 35 verset tartalmaz.

Nehéz lenne akár egyet is kiemelni kedvencnek, mert én az összeset imádom, de van egy, amit szerintem mindenkinek mantraként kéne mondogatnia nap, mint nap:

Éld meg az álmaid

"Hidd el, hogy lehet minden szép,

hogy a felhők fölött mindig kék az ég!

Vannak akadályok, mik próbára tesznek,

lépd át őket, ezek részei az életednek!

Ha padlóra is küld olykor a bánat,

porold le magad, állj fel, adj esélyt a mának.

Csak előre tekints a múltat feledd el,

a szép emlékeket őrizd meg szívedben.

Akard és tégy érte, hogy jobb legyen életed,

ne sajnáld, ha néha rossz napok jönnek.

Nincs lehetetlen, ha tett és hozzá elég akarat,

merj, kockáztass és éld meg álmaidat!"

Lélek/Harcok

címmel látott napvilágot a költőnő második verseskötete, 2016-ban, szintén a Publio Kiadó gondozásában.

"Avagy amit érez az ember legbelül"

Olvasható a kötet első oldalán. És valóban! Aki a kezébe veszi és olvasni kezdi a verseket, az készüljön fel egy érzelmi kavalkádra, csodálatosan megfogalmazott érzésekre. Ez a verseskötet már bővebb az elődjénél és nemcsak verseket tartalmaz, hanem néhány rövid történetet a szerelem erejéről, a búcsúról, szenvedélyről és szeretetről (ahogy Kata fogalmaz). Szintén egy olyan verset ragadtam ki a kötetből, amin mindenkinek érdemes lenne elgondolkodnia. 

Anyagias világ

Anyagias lett a világ,

csak a pénz, mi ,,boldogít",

de kérdezem én, emberek:

Meddig mehet még ez így?

Lépten, nyomon csak azt látom,

hogy korcsul el a világ,

unott arcú embereken

egyre nagyobb a nyomás.

Monoton napokon mennek,

éjjel nappal hajtanak,

arcukon már nincsen mosoly,

életükért harcolnak.

Anyagias lett a világ,

kihalt már a tisztelet,

testvér harcol testvér ellen,

Ébredjetek emberek!

Lehetsz gazdag és élhetsz jól,

ha nincs senki melletted,

míg a többre hajtottál,

a szeretteid elűzted.

Barátságok mennek tönkre,

mert a pénz lett már az úr.

Kik boldog család voltak még,

ott is véres viszály dúl.

Miért a külső látszat számít,

ha az érték belül van?

Egy álarc már csak a mosoly,

de a lelketek romokban.

Anyagias lett a világ,

magányossá váltatok.

Ébredjetek emberek,

és legyetek boldogok!

Lebegés

címmel és csodaszép borítóval született meg Kata harmadik verseskötete, 2017-ben a Publio Kiadó gondozásában.

,,Szállj az érzelmek szárnyán"

Meglehetősen árulkodó ez a négy szó és valóban jellemző erre a kötetre. A sok-sok tanulságos és elgondolkodtató verset követően, Karácsonyi álom címmel, ebben a kötetben is található egy szép történet. 

Ebből a verseskötetből két verset ragadtam ki. Mindkettő nagy személyes kedvencem, de az utóbbi, amit egy videó fogmájában mutatok meg (mely Kata saját keze munkája), azt hiszem Kata egyik legnagyobb büszkesége. 

Szívemben őrizlek 

Lehet, hogy nem ragyog már úgy a mosolyom.

Lehet, hogy látszanak már ráncok az arcomon.

Lehet, ha keresel, nem mindig felelek,

de gondolok rád és sohasem feledlek.

Lehet, hogy a szívem meggyötört és gyenge.

Lehet, hogy nem vágyik már többé szerelemre.

Lehet, hogy több fájdalmat nem bír elviselni,

de téged ott benn örökre meg foglak őrizni.

Szabó Kata versét előadja Bozsó Péter

Szabó Kata- Útközben
Előadja: Bozsó Péter 
Zene: "Writing's On The Wall" - Sam Smith (Piano Cover) - Costantino Carrara
Kép: Pixabay
A versben hallható vers szerzői jogvédelem alatt áll. A Szerző engedélye nélkül bárminemű felhasználása szigorúan tilos!

https://www.facebook.com/SzaboKataWriter/videos/1494208720627074/

Interjú Szabó Katával:

Igazán megtiszteltetésnek érzem, hogy megismerhettem egy olyan csodálatos embert és szerzőt, mint Kata, és hálásan köszönöm neki, hogy szakított egy kis időt arra, hogy megválaszolja a kérdéseimet.

  1.       Nem emlékszem pontosan arra a napra/percre, amikor először olvastam/hallottam rólad, de azt tudom, hogy az első perctől kezdve imádom a verseidet. Mesélnél nekem egy kicsit arról, hogy mikor, hogyan jöttél rá arra, hogy a rímfaragás neked való?

A válaszom ugyanaz, mint korábban, mikor valaki megkérdezte, mióta írok verseket, nem tudom. Valamikor általános iskolában kezdődött. Csak jött egy gondolat, ami hamar összeállt, a rímek jöttek maguktól. Azóta sok-sok év eltelt már, de ez a költészet iránti nagy szerelem a mai napig kitart.

22.      A verseid mély érzelmekről árulkodnak, mindegyik kötetedben. Amikor írod őket, teljesen átszellemülsz? Vagy mindegy, éppen milyen a saját lelkiállapotod?

     

     A verseim sokféle érzelmet magukban hordoznak.  Van ami szomorú hangvételű, csalódott-ságról, fájdalomról szólnak.  Van ami pedig örömöt, boldogságot sugallnak, szerelemről, szen-vedélyről. Hordoznak ezek egyaránt saját érzéseket, és a világban, magam körül tapasztalt dolgokat. Néha elég csak annyi, hogy reggel munkába menet meglássam a felkelő napot. És máris elkezd összeállni a fejemben a következő vers. Nem mondanám, hogy átszellemülök, teljesen, de azért kell egy bizonyos lelkiállapot, ami ezt lehetővé teszi.

  3.    Eddig három versesköteted jelent meg, de úgy tudom, hogy már készül a negyedik! Mesélnél egy kicsit róla? Ezúttal milyen jellegű csodákkal leped meg az olvasóközönséget? Kiknek ajánlod? És a legfontosabb, mikor számíthatunk a megjelenésre?

        Valóban jó az információ kedves Mimi. A negyedik kötet anyaga is összegyűjtés alatt áll. Tavaly januárban jelent meg a harmadik kötet. Azóta született versek kerülnek majd bele ebbe egyszer, ha az ég is úgy akarja.  Szeretnék az előző három kötetnél egy sokkal tartalmasabb, terjedelmesebb negyedik kötetet. Az új versek hozzák a tőlem eddig megszokott, érzelmektől túlfűtött hangulatot. Valamint úgy tervezem, hogy amolyan „kötet a kötetben” formában kissé elválasztva a többi verstől lesznek olyanok is, amik történetet mesélnek el.  

      Hogy kiknek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a verseket, szereti a költészetet. 

    A megjelenés várható időpontjáról sajnos nem tudok mondani előre láthatólag semmit. Még magam sem tudom. Tervek szerint még az idei évben, de ez még a jövő zenéje.

  4.      A „mának élő” embernek tartod magad? Vagy azért akadnak terveid a jövőre nézve? Maradsz a versnél, mint műfaj, vagy szívesen kipróbálod magad más területe(ke)n is? J

Tervek mindig vannak. Tudod én azt vallom, ha valaki álmodni sem mer, szegény ember. Álmodni kell, tervezni kell. Ezt senki sem veheti el tőlünk. Aki már megálmodni meg tudta, előbb, vagy utóbb meg is fogja tudni valósítani, és már többet tett, mintha meg sem álmodta volna. Szóval ebbe most jól belebonyolódtam, de a lényeg mégis csak ugyanaz. Oravecz Nórát idézve: „Nincs olyan, hogy egy álom túl nagy. Az van, hogy elfogadod, idő kell ahhoz, hogy valóra váljon.”
A versírás nekem az igazi terepem, de, ahogy azt Te nagyon is jól tudod, Édes Mimi, próbálgatom magam más területen is. Ami a regényírás. Jelenleg egy befejezett, még csiszolgatásra váró sztorim van, és egy van, amin még dolgozom. Hogy ezeknek mi lesz a sorsa, szintén a jövő homálya fedi még. Igazából még én sem döntöttem el, mihez szeretnék kezdeni velük.

Köszönöm szépen az interjút, valamint a lehetőséget, hogy megoszthattam néhány verset teljes egészében!

Ezeket a köteteket mindenkinek ajánlom. Azoknak, akik szeretik a verseket és azoknak is, akik eddig nem szerették! (ezután változni fog a véleményük)

Szerző elérhetősége:

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/189808691789881/?ref=br_rs