Féktelen szerelem, részlet


Kedves Olvasóm!

Az elmúlt időszak meglehetősen zűrös és sűrű volt számomra, ezért nem történt blogfrissítés. Sajnálom, amiért nem jelentkeztem, de köszönöm mindazoknak, akik kitartottak és vártak erre a bejegyzésre. Cserébe egy hosszabb részletet hoztam, ami szigorúan +18-as. Jó szórakozást kívánok hozzá!


Paul


"Szombat este volt, így csak reménykedtem benne, hogy itthon van. Nem akartam felcsörögni neki, mert mindenképpen beszélnem kellett vele, így az ajtó mellett szobroztam vagy fél órát, mire egy idősebb nő lépett ki rajta a kutyájával. Úgy tettem, mint aki éppen akkor ért oda, és besurrantam mögötte. Nem akartam a lifttel bajlódni, így a lépcsőt céloztam meg. Kettesével vettem a fokokat, de mire felértem a negyedikre kissé lihegtem. Kopogtatni kezdtem az ajtaján, de semmi. Ekkor még hangosabban, ököllel ütöttem az ajtót és bekiabáltam.
Mia! Mia, itthon vagy?
Szöszmötölést hallottam belülről, majd a zár kattanását. Meglepetten nézett rám, én pedig elvesztem gyönyörű kékeszöld szemeiben. Őrjítő látványt nyújtott testhez simuló fekete ruhájában, mely szépen kihangsúlyozta vonalait, és az a fényes tűzpiros tűsarkú, amit viselt, még inkább fokozta a hatást. Hosszú vörös haját kontyba a feje tetejére tűzte, melyből néhány kiszabadult tincs a vállát simogatta. Nagyot nyeltem és kellett pár pillanat, mire felfogtam, mit is látok. 
Mi a baj? Ég a ház, vagy mi? Miért dörömbölsz így?
Beszélnünk kell – nyögtem ki, aztán magamhoz tértem – Készülsz valahová? 
Igen, az egyik kollégámmal vacsorázom.
És ez a kollégád, gondolom férfi. – kérdeztem meg a nyilvánvalót. Hiszen egy kolleginának nem csípte volna így ki magát. Semmi jogom nem volt rá, mégis féltékeny lettem. Nem akartam, hogy mással vacsorázzon, pláne nem ebben a cuccban. Ki tudja, hol kötnének ki vacsora után. Ahogy a saját nemem ismerem, talán még az étteremig sem jutnának el. „Nem ezt nem fogom hagyni.” – határoztam el, és anélkül, hogy invitálást kaptam volna, beléptem Mia mellett a lakásba. Becsukta az ajtót és csípőre tett kézzel, dühösen fordult felém. Olyan gyönyörű volt így mérgesen is. Ahogy összeráncolta a homlokát és apróra húzta össze azokat a csókolnivaló ajkait.
Mégis, mit képzelsz? Mit művelsz?
Mint mondtam, beszélnünk kell!
Ne haragudj, Paul, de most nem érek rá, fontos megbeszélésem van a kollégámmal.
Kiakadtam és közelebb léptem hozzá. Bal kezemmel átkaroltam a derekát és magamhoz rántottam, míg a jobbal megragadtam a tarkójánál, hogy ne tudjon szabadulni, és lehetőleg rám figyeljen. A füléhez hajoltam és belesuttogtam.
Ebben a cuccban? – kérdeztem rekedt hangon. Elég volt meglátnom őt, máris romba dőlt merev elhatározásom azzal kapcsolatosan, hogy többé nem keresem. Azt sem tudom, minek jöttem ide egyáltalán, hiszen egyszerűen szó nélkül is elsétálhattam volna. Ez hülyeség. Nagyon is tudom. Mert kibaszottul vágyom rá. Kezem lecsúsztattam a fenekéhez és belemarkoltam. Hát persze, hogy azonnal elgyengült. Egyre hevesebben vette a levegőt, és bármennyire is próbált a fejével gondolkozni, neki éppúgy nem ment, mint nekem. Feljebb tornásztam a szoknyáját, félre toltam a bugyiját és belemártottam két ujjam forró, nedves puncijába. Hangosan felnyögött, lábai megrogytak, de még így is ellenkezni próbált.
Kérlek, ne.. – zihálta, nulla határozottsággal a hangjában – nekem muszáj vele beszélnem.
Elszakítottam magam tőle, de továbbra is tartottam fél kézzel, nehogy elmeneküljön, míg a másikkal elővadásztam a zsebemből a mobilom és neki nyújtottam.
Hívd fel, hogy késel.
Nem, dehogy! Ezt már napokkal ezelőtt megbeszéltem vele.
De igen, tündérkém, felhívod. Sőt, talán jobb lenne, ha mindjárt azt mondanád, hogy nem mész?
Nem teheted ezt, nem szabhatod meg nekem, hogy mit csináljak, mi csak dugunk, nem vagyunk kapcsolatban! – vágta hozzám mérgesen, és próbált kiszabadulni, de nem engedtem. Eszem ágában sem volt hagyni, hogy annak a faroknak az ágyában kössön ki.
Mégis, mit tud adni neked az a kolléga, amit én nem? – kérdeztem, és közben belecsókoltam a nyakába. Tudtam, hogy ezt mennyire imádja. Végignyaltam a kulcscsontjától a fülcimpájáig, majd ajkaim az övéhez vándoroltak. Behatoltam nyelvemmel a szájába, és birtokba vettem. Először még ellenkezett, de amint ujjaimat újra belemártottam hüvelyébe és megérintettem duzzadt csiklóját, megadta magát. Visszacsókolt és két kezével belekapaszkodott a nyakamba. Egy pillanatra megszakítottam a csókunkat, hogy levegőhöz jussunk.
Jövő héten eljön velem a szüleimhez. – nyögte, mire én felhúzott szemöldökkel meredtem rá.
Ezt meg, hogy érted? Most akkor a kollégáddal készültél vacsorázni, vagy a pasiddal? Talán már a bugyidban is járt? – kérdeztem feldühödve, pedig semmi okom nem lett volna dühösnek lenni. Valahol tudtam is ezt, de most képtelen voltam visszafogni magam. Mia sértődötten ellökött magától és hátat fordított. – Válaszolj! – kiáltottam rá, mintha jogom lett volna számon kérni. Megugrott ijedtében, majd felszegett állal fordult vissza hozzám.
Tudod mit? Neked ehhez aztán végképp semmi közöd?
Miért csinálod ezt? – kérdeztem most már kissé higgadtabban.
Mit csinálok?
Kikészítesz.
Nincs szándékomban kikészíteni téged. És különben sem értem ezt a dühödt reakciót. Semmi közöd hozzám, így semmi közöd ahhoz, hogy mikor mit csinálok.
Tudom! Tudom, hogy igazad van, ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nincs jogom számon kérni téged.
Oké, akkor ezt megbeszéltük. Most pedig megyek, mert gondolom, már vár rám.
Miért akarod, hogy elmenjen veled a szüleidhez? – szóltam utána.
Miért akarod tudni? – fordult vissza érdeklődve, mire megvontam a vállam.
Csak tudni szeretném. – feleltem halkan.
Na, jó, de ha elmondom, békén hagysz?
Bólintottam, mi mást tehettem volna.
A barátnőm Lizzy bemesélte anyuéknak, hogy végre túl vagyok Markon és boldog párkapcsolatban élek. Erre akkor jöttem rá, amikor felhívtam anyut és megkérdeztem tőle, hogy hazamehetnék-e a szabadságom idejére. Erre ő kérte, hogy vigyem magammal a barátomat is. Először nem értettem mire céloz, aztán rájöttem.. – rám emelte gyönyörű, zavarodott tekintetét.
Rám. – vágtam le a szitut, mire bólintott.
Lizzy beszélt az anyjának rólad, kissé felnagyítva a dolgokat.
Miért nem mondtad azt, hogy csak jó ismerősök vagyunk?
Szerinted nem próbáltam? Anya nem hisz nekem, ezért kitaláltam, hogy ráveszem a kollégámat, Peter Brownt, hogy kísérjen el és játssza el a szüleim előtt a pasimat.
És miért nem kértél meg engem? – tettem fel a nagy kérdést, de amint kiejtettem a számon, már meg is bántam. Egyáltalán nem tűnt jó ötletnek, hogy mi ketten össze legyünk zárva egy farmon. Sőt. Jobban belegondolva, ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhatnánk jelen helyzetünkben. A kurva életbe! Hiszen azért jöttem ide, hogy megbeszéljem vele, nem találkozhatunk többé, erre mit teszek? Jóformán felajánlom a szolgálataimat. Én barom!
Megtennéd? – nézett fel rám, tágra nyílt szemekkel.
Lefagytam, nem tudtam, mit mondjak neki. Nem tartottam jó ötletnek. Az eszem pedig viaskodni kezdett a vágyaimmal. És ennek még sosem volt jó vége. Mia közelebb lépett, karjait a nyakam köré fonta és – mint akit már nem érdekel, hogy várják – megcsókolt. Ennyi. Tudtam, hogy nekem itt végem, mint a botnak. Kezei lassan levándoroltak a nadrágomhoz és egy pillanat alatt kioldotta az övemet. Kigombolta a nadrágomat, majd a bokszeremmel együtt letolta a földig és ugyanazzal a mozdulattal letérdelt elém. Rám emelte egy pillanatra huncut tekintetét, aztán nyelvével végigsimított lüktető szerszámomon. Önkéntelenül is előre toltam a csípőmet. Jobb kezével megragadta a farkam, míg a ballal a heréimet kezdte simogatni. Észvesztően jól csinálta, ahogy lassan ingerelt, majd végül beengedett a szájába, belőlem meg kiszakadt egy mély morgás. Mindkét kezemmel belekapaszkodtam a hajába és lassan mozogni kezdtem ki-be a szájába és közben végig azt néztem, ahogy szinte teljes hosszában benyeli a farkamat. Nem engedtem neki, hogy sokáig csinálja, bár semmire sem vágytam jobban, minthogy azonnal elélvezzek. Annyira kívántam, hogy szinte már fájt. Megragadtam a karjait és felhúztam, majd nyelvemmel birtokba vettem a száját és éhesen csókolni kezdtem. Közben kezeimmel megtaláltam a ruhája cipzárját és lehúztam róla. A bugyija és a melltartója szinte egy pillanat alatt lekerült róla, ahogy rólam is a pólóm. Már csak a vörösen csillogó tűsarkú volt rajta, de azt nem akartam, hogy most levegye. Észvesztően szexi volt így. Megragadtam a fenekénél fogva és felemeltem. Lábait a derekam köré kulcsolta, így sétáltunk el a kanapéig. Gondoltam lefektetem, de neki persze más tervei voltak. Letette a lábait és ellökött magától. Zihálva kapkodta a levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal rálökött a kanapéra. Elvesztettem az egyensúlyom és leültem. Ő pedig ott állt előttem, meztelenül, egyetlen tűsarkúban. Enyhén terpeszbe nyitotta a lábait, látványosan megnyalta ajkát, majd lágy csípőmozdulatok kíséretében mindkét kezével cirógatni kezdte magát. Azt hittem rögtön elájulok. Fel akartam állni, mert muszáj volt őt megérintenem, de nem hagyta. Visszalökött az ágyra és tovább ingerelt szexi mozdulataival. Kibontotta hosszú haját, mely gyönyörű tincsekben omlott a vállára, majd egy hirtelen mozdulattal letérdelt elém. Megszólalni sem volt időm, mert a következő pillanatban már újra a szájába egyre jobban feszülő farkamat. Édes volt ez a kínzás. De még mennyire, de nem akartam most a szájába élvezni. Felemeltem és le akartam fektetni, hogy viszonozzam kedvességét, de ezt sem hagyta. Mi tagadás, egyáltalán nem volt ellenemre, hogy ő akart irányítani. Átemelte fölöttem a lábát és meredező szerszámom nedves puncijához igazította, majd egy hirtelen mozdulattal felnyársalta magát. Állatias hörgés tört fel belőlem, amikor vadul elkezdett meglovagolni, minden mozdulatánál megemeltem a csípőm, hogy még mélyebbre tudjak hatolni benne. Kezeimmel kemény melleit masszíroztam, mire ő egyre csak fokozta a tempót és egyre hangosabban sikoltozott. Nem bírtam tovább. Testünk ritmusos egymásnak csapódása és Mia Élvezetének hangjai megadták az utolsó lökést és most már én sem bírtam csendben maradni. Mélyről jövő nyögések törtek fel belőlem, melyet Mia csókjával fojtott belém. Ilyen intenzív szexben még soha nem volt részem. Ugyan tündérkének szoktam szólítani, de inkább illett volna rá a kisördög, vagy a vadmacska. Teljesen kikészített. Percekig pihegtünk még egymáson, mire képesek voltunk egyáltalán megszólalni.
Oké, megadom magam – motyogtam a szájába két csók között – elmegyek veled.
Mire halkan kuncogni kezdett.
Ezek szerint elég jó a meggyőző képességem!
Állati! – feleltem, majd újra egymásnak estünk."




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Féktelen szerelem, részlet Kedves Olvasóm! Az elmúlt időszak meglehetősen zűrös és sűrű volt számomra, ezért nem történt blogfriss...